Jeles évfordulóhoz érkeztem ma.Egy hete beszéltem utoljára az én Bubummal.Hogy mért nem beszélünk egy hete? nem tudni.Nem vesztünk össze,mindkettőnk telefonja működőképes,internetünk is van,de valahogy mégsem sikerül velem felvenni a kapcsolatot.
Először csak szimplán azért nem lehetett velem beszélni mert ott laknak az anyjáék nála.Még meg is értettem hogy nem akar a Nünü előtt beszélni meg ilyenek.
Aztán azt is lenyeltem hogy az anyja előtt nem beszél velem,pedig hát jópárszor találkoztam már az anyjával,de hát biztos szégyell előtte beszélgetni velem,vagy nem tudom mér.
Aztán múlthét pénteken felhívott,a munkából a Tescóba menet,és a kocsiban ülve beszélt velem,egy keveset.Tiszta jó volt mert azt mondta kedden lehet eljön meglátogatni,de hogy még ne éljem bele magam mert nem biztos még.Megbeszéltük a tizmilliószoros napot,én hülye tényleg leírkáltam mindent egy papírra,pedig abszolút nem hiszek benne,de ha egyszer ő hisz benne,megteszem értünk,hátha teljesülnek a kívánságaim és többet lehetünk együtt(mivel többek közt ezt is kívántam), gondoltam veszteni valóm nincs.Aztán még szívességet is kért tőlem (nem szokott),hogy nem töltenék-e le neki egy számot,mert nem tudja megszerezni.Aztán kénytelenek voltunk letenni a telót, mert már mennie kellett vásárolni,ugyhogy könnyek közepette elbúcsúztam tőle,bár ezt próbáltam eltitkolni.
Aztán később letöltöttem neki a nótát,néztem közben a megasztárt,szal próbáltam lefoglalni magam valamivel.De a hülye megások szerelmes dalokat énekelgettek,ugyhogy bánatomban írtam neki egy emailt,hogy mennyire hiányzik nekem,és elküldtem neki a nótát is amit kért.Másnap hiába vártam nem válaszolt,aztán írtam neki még egyet,bár annak teljesen más volt a tartalma.
Eljött a halottak napja,temetőbe menetel,ami szintén eléggé megviselt,hiszen most láttam először a mama sírját a temetés óta,szal már nagyon vágytam volna egy kis beszélgetésre,de nem hívtam mert nem tudhattam mikor mennek a temetőbe,email sem jött,blogjába sem írt,ugyhogy maradt a reménykedés hogy talán holnap..
Hétfőn végre jött egy email,ami persze nagyon szép volt és meg is ríkatott(persze ezt mostanában nem nehéz elérni nálam),aztán fellestem a blogjába és basszus kiderült hogy szombaton valami állat összetörte a kocsiját és lelépett.Na hát mivel nagyon szereti az ő kis kocsiját a pockot,gondoltam hogy tiszta ideg lehet,de fel is idegeltem magam hogy basszus ilyen dolgok történnek vele és fel sem hív,minden dolgot ami vele történik a rohadt blogjából kell megtudnom.Mért nem lehet engem felhívni és elmesélni mi a bánata mi baja,hogy basszus képzeld ez történt.Nem hiszem el hogy nem lehetne velem ezt megbeszélni,mért a blogjához kell egyből menekülni ha valami baj van,mért nem lehet engem felhívni??Elvégre kapcsolatban élnénk vagy mi?Ő lenne a társam,akivel minden dolgot meg kellene beszélnünk,vígasztalni egymást,ha baj van,örülni ha a másikkal jó dolog történt.De nem, ő blogozik,én meg 2 nappal később a blogból tudom meg hogy mi is történik az én szerelmemmel.Persze nem hívott aznap este sem,minek?
Eljött a kedd egész nap alig bírtam magammal annak ellenére hogy,azt mondta ne éljem bele magam,hogy jön, én azért izgatottan vártam,teltek múltak az órák,de nem jött.Persze se nem hívott se nem küldött sms-t.Az órák múlásával én meg egyre mélyebbre süllyedtem a depresszióba,este depis nóták hallagatása és sírás volt a program,mikor fél 11 kor jött egy sms-s tőle,hogy nem tudott eljönni(észrevettem addigra) pedig mennyire készült majd holnap felhív.Persze a dühtől alig láttam,aztán a dühöt felváltotta a szomorúság úgyhogy,már 11 kor lefeküdtem mert élni se volt már kedvem.Balázs hülyén nézett rám hogy beteg vagyok vagy mi ütött belém hogy ilyenkor lefekszem.Mondanom sem kell hogy másnap se hívott,se tegnap,csak a szerdai blogbejegyzésében említett meg így:
"gomez gondolom, nem érti, hogyan is érthetné, hiszen este írtam neki, nem is válaszolt. az is jobban járna, ha hagyna a picsába, azt keresne valakit akinek nem cafatokban az élete, meg aki megadhatná neki, ami kell. én erre most és még egy jó ideig úgy tünik, képtelen leszek. "
Szóvel elméletileg nem értek valami olyasmit amit ő nekem el sem mondott.Vagy nem tudom mit kéne értenem mikor napok óta nem is beszéltünk.
Persze a szokásos lerázó szöveg ott volt,hogy hagyjam a picsába.Én nem hiszem hogy sokat kérnék azzal hogy legalább 2-3 naponta beszéljünk ha más nem msn-en.Elfogadtam hogy most nem mehetek hozzá mert ott vannak anyukájáék,de nem értem hogy,mért nem lehet valamelyik este engem felhívni egy kicsit?Nem kell velem órákig beszélni ha tényleg nem ér rá és ideges az autó miatt,vagy éppen más miatt.De nem hiszem el hogy egész nap nincs 10 perce engem felhívni,főleg úgy hogy azt írta hogy esténként lelép otthonról sétálgatni.Mért nem lehet engem akkor felhívni???Mért nem hiányzok neki annyira,hogy 1 hét után végre felhívjon?Miért a blogból kell megtudnom megint hogy mi a francért nem tudott jönni kedden hozzám?Miért írja hogy felhív,mikor nem teszi?Miért kell engem kirekeszteni az életéből,ha egyszer elméletileg ő a társam?Miért? Miért? Miért....?
