Mert megérdemlem!?

Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára.
Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti.
A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyermek megkérdezte az apját, szemében fájó tekintettel. Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim?Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott.Visszament az autójához és többször belerúgott.Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta:."SZERETLEK APA!"

 

Jeles évfordulóhoz érkeztem ma.Egy hete beszéltem utoljára az én Bubummal.Hogy mért nem beszélünk egy hete? nem tudni.Nem vesztünk össze,mindkettőnk telefonja működőképes,internetünk is van,de valahogy mégsem sikerül velem felvenni a kapcsolatot.

Először csak szimplán azért nem lehetett velem beszélni mert ott laknak az anyjáék nála.Még meg is értettem hogy nem akar a Nünü előtt beszélni meg ilyenek.

Aztán azt is lenyeltem hogy az anyja előtt nem beszél velem,pedig hát jópárszor találkoztam már az anyjával,de hát biztos szégyell előtte beszélgetni velem,vagy nem tudom mér.

Aztán múlthét pénteken felhívott,a munkából a Tescóba menet,és a kocsiban ülve beszélt velem,egy keveset.Tiszta jó volt mert azt mondta kedden lehet eljön meglátogatni,de hogy még ne éljem bele magam mert nem biztos még.Megbeszéltük a tizmilliószoros napot,én hülye tényleg leírkáltam mindent egy papírra,pedig abszolút nem hiszek benne,de ha egyszer ő hisz benne,megteszem értünk,hátha teljesülnek a kívánságaim és többet lehetünk együtt(mivel többek közt ezt is kívántam), gondoltam veszteni valóm nincs.Aztán még szívességet is kért tőlem (nem szokott),hogy nem töltenék-e le neki egy számot,mert nem tudja megszerezni.Aztán kénytelenek voltunk letenni a telót, mert már mennie kellett vásárolni,ugyhogy könnyek közepette elbúcsúztam tőle,bár ezt próbáltam eltitkolni.

Aztán később letöltöttem neki a nótát,néztem közben a megasztárt,szal próbáltam lefoglalni magam valamivel.De a hülye megások szerelmes dalokat énekelgettek,ugyhogy bánatomban írtam neki egy emailt,hogy mennyire hiányzik nekem,és elküldtem neki a nótát is amit kért.Másnap hiába vártam nem válaszolt,aztán írtam neki még egyet,bár annak teljesen más volt a tartalma.

Eljött a halottak napja,temetőbe menetel,ami szintén eléggé megviselt,hiszen most láttam először a mama sírját a temetés óta,szal már nagyon vágytam volna egy kis beszélgetésre,de nem hívtam mert nem tudhattam mikor mennek a temetőbe,email sem jött,blogjába sem írt,ugyhogy maradt a reménykedés hogy talán holnap..

Hétfőn végre jött egy email,ami persze nagyon szép volt és meg is ríkatott(persze ezt mostanában nem nehéz elérni nálam),aztán fellestem a blogjába és basszus kiderült hogy szombaton valami állat összetörte a kocsiját és lelépett.Na hát mivel nagyon szereti az ő kis kocsiját a pockot,gondoltam hogy tiszta ideg lehet,de fel is idegeltem magam hogy basszus ilyen dolgok történnek vele és fel sem hív,minden dolgot ami vele történik a rohadt blogjából kell megtudnom.Mért nem lehet engem felhívni és elmesélni mi a bánata mi baja,hogy basszus képzeld ez történt.Nem hiszem el hogy nem lehetne velem ezt megbeszélni,mért a blogjához kell egyből menekülni ha valami baj van,mért nem lehet engem felhívni??Elvégre kapcsolatban élnénk vagy mi?Ő lenne a társam,akivel minden dolgot meg kellene beszélnünk,vígasztalni egymást,ha baj van,örülni ha a másikkal jó dolog történt.De nem, ő blogozik,én meg 2 nappal később a blogból tudom meg hogy mi is történik az én szerelmemmel.Persze nem hívott aznap este sem,minek?

Eljött a kedd egész nap alig bírtam magammal annak ellenére hogy,azt mondta ne éljem bele magam,hogy jön, én azért izgatottan vártam,teltek múltak az órák,de nem jött.Persze se nem hívott se nem küldött sms-t.Az órák múlásával én meg egyre mélyebbre süllyedtem a depresszióba,este depis nóták hallagatása és sírás volt a program,mikor fél 11 kor jött egy sms-s tőle,hogy nem tudott eljönni(észrevettem addigra) pedig mennyire készült majd holnap felhív.Persze a dühtől alig láttam,aztán a dühöt felváltotta a szomorúság úgyhogy,már 11 kor lefeküdtem mert élni se volt már kedvem.Balázs hülyén nézett rám hogy beteg vagyok vagy mi ütött belém hogy ilyenkor lefekszem.Mondanom sem kell hogy másnap se hívott,se tegnap,csak a szerdai blogbejegyzésében említett meg így:

"gomez gondolom, nem érti, hogyan is érthetné, hiszen este írtam neki, nem is válaszolt. az is jobban járna, ha hagyna a picsába, azt keresne valakit akinek nem cafatokban az élete, meg aki megadhatná neki, ami kell. én erre most és még egy jó ideig úgy tünik, képtelen leszek. "

Szóvel elméletileg nem értek valami olyasmit amit ő nekem el sem mondott.Vagy nem tudom mit kéne értenem mikor napok óta nem is beszéltünk.

Persze a szokásos lerázó szöveg ott volt,hogy hagyjam a picsába.Én nem hiszem hogy sokat kérnék azzal hogy legalább 2-3 naponta beszéljünk ha más nem msn-en.Elfogadtam hogy most nem mehetek hozzá mert ott vannak anyukájáék,de nem értem hogy,mért nem lehet valamelyik este engem felhívni egy kicsit?Nem kell velem órákig beszélni ha tényleg nem ér rá és ideges az autó miatt,vagy éppen más miatt.De nem hiszem el hogy egész nap nincs 10 perce engem felhívni,főleg úgy hogy azt írta hogy esténként lelép otthonról sétálgatni.Mért nem lehet engem akkor felhívni???Mért nem hiányzok neki annyira,hogy 1 hét után végre felhívjon?Miért a blogból kell megtudnom megint hogy mi a francért nem tudott jönni kedden hozzám?Miért írja hogy felhív,mikor nem teszi?Miért kell engem kirekeszteni az életéből,ha egyszer elméletileg ő a társam?Miért? Miért? Miért....?

Na újra itt! Az életkedvem a nullával egyenlő, a hangulatom leginkább öngyilkos hajlamú,ugyhogy gondoltam kiírom magamból a dolgokat hátha segít valamit.

Szóval munkám még mindig nincs már kezdek belefáradni az egészbe. Az eddigi bukott telemarkatinges állásinterjúkból tanulva ,úgy gondoltam nem kéne ezt a dolgot erőltetni,ugyhogy úgy terveztem több ilyen szarra el sem küldöm az önéletrajzom.Csak miután végignéztem már vagy 300 másik álláshírdetést a profession-ön,rá kellett jönni hogy más nem igen akad. A vegyészes állásokról az angol miatt esélyem sincs na meg persze amiatt,mert minimum vagy 3 éves tapasztalat kell nekik, a logisztikus is kizárva nyelvhiány miatt,meg a gyakorlat hiánya miatt.Akkor megnéztem a fizikai munkákat.Már egy csomó boltba jelentkeztem minden féle eladónak de hát,gondolom mivel nics eladó végzettségem akkor már ki se nézik az emberből hogy az esetleg, meg tudná csinálni azokat a megerőltető és bonyolult dolgokat amit egy eladónak el kell végeznie,amit 3 vagy 4 évig tanult a szakmunkás s uliban.Szal egy darab visszejelzés nem volt még. Mehetnék raktárosnak is csak éppen oda is már olyat keresnek akinek van targoncavezető vizsgája,ugyhogy még egy szaros raktárba se mehetnék el gürcölni,nem beszélve arról hogy 3 műszak miatt esélyem se lenne bejárni sehova.Valmelyik nap olvastam takarítói állást is ahova TAKARÍTÓI OKJ-S VIZSGÁVAL RENDELKEZŐKET KERESTEK!!!!!!!!!!!! azt hittem rosszul ,látok vagy csak vicc az egész.

Szóval minden reményem abban áll hogy sikerül valahogy beprotezsálni engem bicskére  a Vincotech-be,mert már más esélyt nem nagyon látok arra hogy dolgozzak valahol.Persze kérdés ott is hogy,hogy a francba fogok hazajönni pl ha du-os leszek és este 10 kor végzek,vagy mikor éjszakára kell mennem este 10-re.Na de ezzel ráérek még foglalkozni akkor ha esetleg netalántán visszajeleznének valamikor onnét.

A legjobb pedig hogy,elméletileg a mai napig kellett volna utalnom már az első diákhitel törlesztőrészetét,csakhát én még be sem jelentettem hogy végeztem a sulival,így valószínű majd kamatot számolnak fel erre a hónapra naponta!! nem tom hány Ft-ot.

Ha ez nem lenne elég,akkor még itt van Szabi is,akivel már lassan 3 hete nem taliztam,és már nagyon szenvedek emiatt is.

Hívott a hétvégére magához szegény, de nemet mondtam,de azt nem mondtam hogy azért mert nincs egyszerűen pénzem leutazni.Persze szegény a blogjába meg is jegyezte hogy rosszul esett neki, hogy mintha nem is érdekelne  a dolog,nemet mondtam neki,pedig milyen jó lett volna együtt lenni a hétvégén,hétfőn meg együtt kocsikázhattunk volna pestre mert hogy jönnie kellett pestre tegnap.

A bökkenő csak az volt hogy nekem ezt egy szóval sem említette,hogy pestre fog jönni.

Ha ezt tudom örömmel mentem volna,mert majdnem csak felébe került volna az utazás,ha felhoz pestre.

De manapság már annak is örülhetek ha egyáltalán a telefont felveszi,mostanában minden fontosabb annál hogy velem beszéljen.Arról meg nem is álmodhatok hogy ő hívjon fel valamenyik este esetleg.

Dehát a kifogás mindig megvan ha éppen nincs semmi akkor elég annyi, hogy nem szeret telón beszélgetni.

Csak kérdem én ha élőben nem tudunk talizni,telefonon nem szeret beszélgetni, akkor végülis,hogy ápoljam vele a "kapcsolatot"?

A tegnapi eset aztán végképp betett nekem,ugyanis természetesen este 9:25 körül felhívtam hogy legalább halljam egy kicsit a hangját.Erre semmi köszönés nélkül annyit mond hogy 10 perc.Hát mittudtam tenni,mondtam hogy jól van.

Aztán vissza is hívott kicsivel több mint 10 perc után.Kérdeztem merre volt vagy mit csinált amiért nem tudott beszélgetni.Azt hittem anyukájánál volt vagy ilyesmi,de mondja hogy valami statisztikát csinált,hogy dolgozgat még.

Erre ma fellépek a blogjába és látom a posztot 21.34 kor írta. Aközben amikor én vártam hogy felhívjon és elméletileg statisztikát csinálgatott a munkájához.Szóval blogot írt már megint,és az fontosabb volt mint, hogy velem beszéljen,ami már nem először fordult elő. Mikor  tapétázta a lakását akkor, sem vette fel a telefont, én meg azt hittem alszik majd másnap látom hogy még 11 kor blogot írt,de arra nem érzett késztetést hogy engem visszahívjon,sőt mitőbb másnap sem,miután aznap is megcsörgettem.

Kezdem úgy érezni hogy felesleges vagyok én az ő életében,olyan jól elvan mindig;házat újít fel,kutyát sétáltat,bútorboltokat,obit hajkurászik,pestre jön de elfelejt szólni, ezeket mind  a blogjából tudom csak,mondani nem mondja.Még jó hogy van blogja így legalább tudom mik történnnek vele,hamár ő nem mondja el.Igy legalább részese lehetek egy kicsit az életének,ha máshogy nem is legalább így.

Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.”
 

Hát eljutottam odáig, hogy magam is blogírásba kezdek.

Nem tudom még milyen lelkesedéssel fogok írkálni ide, de legalább az első lépést megteszem.Azt mondják az okosok hogy ha kiírom magamből azokat a dolgokat amik bántanak, akkor megkönnyebbülök,kérdés, hogy másoknak jobb lesz-e ezáltal,vagy nekem tényleg jobb lesz-e a bejegyzések  írása után?

Már napok,sőt lassan hetek óta elég szarul vagyok a Szabival történtek miatt,de legalább, anyámékat nem eszem ki a vagyonukból.

Annak ellenére amiket írt rólam,nem tudtam megutálni lassan a haragom is elszállt,így odáig jutottam, hogy nagyon hiányzik nekem. Több éjjelen keresztül is vele álmodtam,nem vagyok álomfejtő de gondolom azt jelentheti hogy fontos nekem és hiányzik.

Az egyik álmomban a régi házunkban voltam Szabival,ahol még a válás előtt laktunk a családdal,ez is biztos jelent valamit, hogy a régi házunkról álmodozok,sejthetően azt hogy nem igazán érzem magam itt jól ebben a kis putri faluban.

Szóval egymás után 2 este is Szabival álmodtam a másikra már nem nagyon emlékszem sajnos,pedig biztis az is jó hülyeség lehetett.Sokszor álmodok össze lehetetlen baromságokat,de még mindig jobb mintha semmit sem álmodnék én azt mondom.

Ha máshogy nem így legalább álmomban együtt lehettem vele. Sajnos a dolgok odáig fajultak hogy nagy kínomban, írtam neki egy sms-t hogy elmondjam neki hogy vele álmodtam,de elég hűvös válasz érkezett.Azok után amiket írt rólam úgy látszik ő van megsértődve még mindig, gondoltam akkor várok még pár napot.

Tegnapelőtt beléptem skypeba hátha rámír,de hát kis naív voltam egész nap nem írt rám,így megpróbáltam tegnap is,ki se jelentkeztem skypeból ott voltam már mikor reggel bejelentkezhetett.Ez sem hatotta meg,aztán felbukkant szegény Csucsuka,én meg ráírtam,hogy megkérdezzem mi van szegénnyel,hogy van  a nagypapája.

Erre írja hogy meghalt...Pff Olyan hülyén éreztem magam,elszégyelltem magam,de hát nem tudtam róla sajnos.Így bocsánatkérésekkel tarkítva őszinte részvétet kívántam neki,aztán hagytam szegényt, mert ráadásul akkor du.-n volt már a temetés is.

Feladva ismét a büszkeségemet ráírtam Szabira, hogy megkérdezzem megy-e a temetésre meg elmondtam, hogy milyen szerencsétlen módon tudtam meg a dolgokat.

Erre írja hog,
[2010.08.24. 11:51:11] Bubu: nah, jah, ez egy ilyen időszak
[2010.08.24. 11:51:16] Bubu: köttetnek, meg bomlanak a dolgok

Ugyhogy vettem a célzást,de nem  szóltam rá semmit. Már  a levelében is szinte rábeszélt hogy szakítsak vele,holott nekem nincs szándékomban szakítani vele,de úgy látszik neki ennyi elég volt,csak arra vár hogy én szakítsak vele.

Valami miatt nem mer, vagy nem akar ő szakítani vagy nem tudom mi van,de én még szeretem nem akarnék vele szakítani a történtek ellenére sem,de felvette a jégkirály szerepet és még véletlenül sem veszi fel velem a kapcsolatot.

Ha rákérdeznék biztos lenne kifogása hogy azért nem keresett mert, hogy tomboljam ki magam,meg hogy majd akkor beszélünk hamár legyugodtam és addig minek keressen,de az az igazság hogy előtte se szokott keresni.

Az meg végképp eszébe sem jut hogy esetleg bocsánatot kérjen azok miatt a dolgok miatt amiket rólam írt, pedig annyira bántó és megalázó volt,és tele voltak féligazságokkal,maró gúnnyal és cinizmussal a blogbejegyzései.

De hát mint írta szeret,csak azt nem tudom ilyenkor ezt én mért nem érzem?

Mért nem lehet bocsánatot kérni valami miatt amivel megbántom a másikat,ha egyszer szeretem őt és nem akarok neki rosszat,nem akarom megbántani...

Vagy ha nem is kér bocsánatot-mert mint mondta ő nem kér bocsánatot senkitől-,akkor ha a másik félretéve a megbántottságát felkeresi,sms-t ír neki,ráír skypeon a történtek után, akkor még célozgat a szakításra, meg hogy ma van az elengedés napja mert telihold van, meg lekell tudni zárni az embernek egy korszakot stb stb

És úgy beszélt velem mint egy idegennel.Aztán ma megint reggeltől skype-on vagyok, gondoltam ha tegnap ráírtam akkor talán érek annyit, hogy bepötyögjön pár billentyűt, és rámírjon,de megint túl naív voltam.Elvégre 1 év velem töltött időt könnyen sutba lehet vágni,el lehet felejteni,hiszen csak 1 szaros év az életünkből.Jó esetben van még 60-70 hátra.

Minek is tenni valamit is azért, hogy a  kapcsolatunk helyrejöjjön?

Pedig ő úgy szeret,mint még soha senkit... És szeretne jobb ember lenni , megtanulni megbocsájtani és felejteni...

Mert ezt írta a blogjában.De azért, hogy nehogy jól érezzem magam megint felémszúrkált, hogy ha én ott lettem volna:"bár gondolom, hogy gomez hagyatéka, vagy ha itt lett volna biztosan mondta volna a magáét, hogy bezeg a kutyának még ezt is szabad, neki meg semmit... "

Úgy látom nagyon a szívére vette,a  parkettája elleni merényletemet,mert még 2 hét után sem tudta magát túltenni azon hogy vizes lábbal rámerészkedtem rá,csak én tudtam neki a bejegyzéseit megbocsájtani. De ez biztos azért van, mert én nemszeretem őt és csak "azért vagyok vele mert kényelmes".

Kívánom akkor neki, hogy találjon olyan embert aki nálam jobban szereti,és remélem őt majd jobban meg fogja becsülni, és ő majd megérdemel tőle egy bocsánatkérést, és a rezgésük is azonos lesz.