Hát eljutottam odáig, hogy magam is blogírásba kezdek.
Nem tudom még milyen lelkesedéssel fogok írkálni ide, de legalább az első lépést megteszem.Azt mondják az okosok hogy ha kiírom magamből azokat a dolgokat amik bántanak, akkor megkönnyebbülök,kérdés, hogy másoknak jobb lesz-e ezáltal,vagy nekem tényleg jobb lesz-e a bejegyzések írása után?
Már napok,sőt lassan hetek óta elég szarul vagyok a Szabival történtek miatt,de legalább, anyámékat nem eszem ki a vagyonukból.
Annak ellenére amiket írt rólam,nem tudtam megutálni lassan a haragom is elszállt,így odáig jutottam, hogy nagyon hiányzik nekem. Több éjjelen keresztül is vele álmodtam,nem vagyok álomfejtő de gondolom azt jelentheti hogy fontos nekem és hiányzik.
Az egyik álmomban a régi házunkban voltam Szabival,ahol még a válás előtt laktunk a családdal,ez is biztos jelent valamit, hogy a régi házunkról álmodozok,sejthetően azt hogy nem igazán érzem magam itt jól ebben a kis putri faluban.
Szóval egymás után 2 este is Szabival álmodtam a másikra már nem nagyon emlékszem sajnos,pedig biztis az is jó hülyeség lehetett.Sokszor álmodok össze lehetetlen baromságokat,de még mindig jobb mintha semmit sem álmodnék én azt mondom.
Ha máshogy nem így legalább álmomban együtt lehettem vele. Sajnos a dolgok odáig fajultak hogy nagy kínomban, írtam neki egy sms-t hogy elmondjam neki hogy vele álmodtam,de elég hűvös válasz érkezett.Azok után amiket írt rólam úgy látszik ő van megsértődve még mindig, gondoltam akkor várok még pár napot.
Tegnapelőtt beléptem skypeba hátha rámír,de hát kis naív voltam egész nap nem írt rám,így megpróbáltam tegnap is,ki se jelentkeztem skypeból ott voltam már mikor reggel bejelentkezhetett.Ez sem hatotta meg,aztán felbukkant szegény Csucsuka,én meg ráírtam,hogy megkérdezzem mi van szegénnyel,hogy van a nagypapája.
Erre írja hogy meghalt...Pff Olyan hülyén éreztem magam,elszégyelltem magam,de hát nem tudtam róla sajnos.Így bocsánatkérésekkel tarkítva őszinte részvétet kívántam neki,aztán hagytam szegényt, mert ráadásul akkor du.-n volt már a temetés is.
Feladva ismét a büszkeségemet ráírtam Szabira, hogy megkérdezzem megy-e a temetésre meg elmondtam, hogy milyen szerencsétlen módon tudtam meg a dolgokat.
Erre írja hog,
[2010.08.24. 11:51:11] Bubu: nah, jah, ez egy ilyen időszak
[2010.08.24. 11:51:16] Bubu: köttetnek, meg bomlanak a dolgok
Ugyhogy vettem a célzást,de nem szóltam rá semmit. Már a levelében is szinte rábeszélt hogy szakítsak vele,holott nekem nincs szándékomban szakítani vele,de úgy látszik neki ennyi elég volt,csak arra vár hogy én szakítsak vele.
Valami miatt nem mer, vagy nem akar ő szakítani vagy nem tudom mi van,de én még szeretem nem akarnék vele szakítani a történtek ellenére sem,de felvette a jégkirály szerepet és még véletlenül sem veszi fel velem a kapcsolatot.
Ha rákérdeznék biztos lenne kifogása hogy azért nem keresett mert, hogy tomboljam ki magam,meg hogy majd akkor beszélünk hamár legyugodtam és addig minek keressen,de az az igazság hogy előtte se szokott keresni.
Az meg végképp eszébe sem jut hogy esetleg bocsánatot kérjen azok miatt a dolgok miatt amiket rólam írt, pedig annyira bántó és megalázó volt,és tele voltak féligazságokkal,maró gúnnyal és cinizmussal a blogbejegyzései.
De hát mint írta szeret,csak azt nem tudom ilyenkor ezt én mért nem érzem?
Mért nem lehet bocsánatot kérni valami miatt amivel megbántom a másikat,ha egyszer szeretem őt és nem akarok neki rosszat,nem akarom megbántani...
Vagy ha nem is kér bocsánatot-mert mint mondta ő nem kér bocsánatot senkitől-,akkor ha a másik félretéve a megbántottságát felkeresi,sms-t ír neki,ráír skypeon a történtek után, akkor még célozgat a szakításra, meg hogy ma van az elengedés napja mert telihold van, meg lekell tudni zárni az embernek egy korszakot stb stb
És úgy beszélt velem mint egy idegennel.Aztán ma megint reggeltől skype-on vagyok, gondoltam ha tegnap ráírtam akkor talán érek annyit, hogy bepötyögjön pár billentyűt, és rámírjon,de megint túl naív voltam.Elvégre 1 év velem töltött időt könnyen sutba lehet vágni,el lehet felejteni,hiszen csak 1 szaros év az életünkből.Jó esetben van még 60-70 hátra.
Minek is tenni valamit is azért, hogy a kapcsolatunk helyrejöjjön?
Pedig ő úgy szeret,mint még soha senkit... És szeretne jobb ember lenni , megtanulni megbocsájtani és felejteni...
Mert ezt írta a blogjában.De azért, hogy nehogy jól érezzem magam megint felémszúrkált, hogy ha én ott lettem volna:"bár gondolom, hogy gomez hagyatéka, vagy ha itt lett volna biztosan mondta volna a magáét, hogy bezeg a kutyának még ezt is szabad, neki meg semmit... "
Úgy látom nagyon a szívére vette,a parkettája elleni merényletemet,mert még 2 hét után sem tudta magát túltenni azon hogy vizes lábbal rámerészkedtem rá,csak én tudtam neki a bejegyzéseit megbocsájtani. De ez biztos azért van, mert én nemszeretem őt és csak "azért vagyok vele mert kényelmes".
Kívánom akkor neki, hogy találjon olyan embert aki nálam jobban szereti,és remélem őt majd jobban meg fogja becsülni, és ő majd megérdemel tőle egy bocsánatkérést, és a rezgésük is azonos lesz.
